LEGNAGYOBB TANANYAG ADATBÁZIS
MAGYARORSZÁGON

Dokument keresése a további nyelveken: SK CZ HU

Összes beszámoló: (5793)

Külföldi nyelvtanfolyamok és középiskolai tanulmányok
Belépés Belépés Regisztráció
Töltse fel munkáját

Beszámoló Diderot: Paradoxon a színészről

Küldje el ismerősének Letölteni Hiba jelentése Légy az első, aki hozzászól!

Doplnkové informace o referáte:

Kategória:Esztétika

Szerző: antiskola@antiskola.eu

Szavak száma:2273

Karakterek száma:13,772

Nyelv:Magyar nyelv

Oldalszám (A4):7.65

Megtekintések / letöltések száma:4957 / 127

Méret:15.81 kB

- 1773, átnézve: 1778; kiadás: 1830 –


1. és 2. megegyeznek, hogy vitájuk kapcsolatuk minoségén nem változtat, mert a barátság eros kötelék. A vita tárgya a 2. egy barátjának darabja.
1.: A darab rossz, mert nagy színész nem lesz tole jobb, sem gyönge színész kevésbé rossz. A személyes tulajdonságok, a hang, a test, az ítélet, finomság a természet adományai. S csak az emberi szív ismerete, a színházi tapasztalat tökéletesítheti ezeket úgy,hogy az utánzó színész már mindent meglehetosen játszik.
- A színpadon semmi sem történik egészen úgy, mint a természetben
- A drámai költemények mind az elvek bizonyos rendszere szerint készülnek
- A szó csak a gondolat, az érzelem, az eszme megközelíto jele, melynek a mozdulat, a taglejtés, a hang, az arc stb. adja meg a teljes értékét.
- + befolyásoló tényezo a kultúrkör: ami megállja a helyét Angliában, az nem biztos, hogy a franciáknál is!
-  „Ha azt akarjátok, hogy kölcsönösen megértsétek egymást, ki ne magyarázzátok magatokat”
- Egy munek két jelentése: egy Angliában, egy Franciaországban.

A nagy színész tulajdonságai:
- nem lehet érzelmes
- hideg és alapos megfigyelo
- éles ítélete
- mindent tudjon utánozni
- mindenfajta jellemhez és szerephez legyen arravalósága
- Ne legyen semmi érzése!!!, mert akkor nem tudná egyazon szerepet kétszer ugyanazon a hofokon eloadni, kiégne. Aki ésszel játszik, annak tapasztalati gyulésével beérik a szerepe, csak jobb lehet – amikor játszi, nem lehet önmaga
- A lélekkel játszók játéka egyenetlen. Aki gondolkodva játszik, a természetet tanulmányozva, az valamely ideális mintát utánoz állandóan mindig tökéletes, mert mindent kimért,, kombinált, elrendezett magában nincs se egyhangúság, se széthangzás ~ mint a tükör: mindig ugyanazzal a huséggel, igazsággal, erovel mutatja a dolgokat; mint a költo, mely nem önmagából, hanem a természet kimeríthetetlen mélységbol merít.
- Clarion kisasszony a tökéletes játék mintája
- A szerep elsajátítása folyamat: eloször a színész is átélhet, átadhatja magát a szerepnek, de amint ez az érzés megvan, ki kell belole hátrálni, és ésszel kell kezelni. ~ a kísértet játszó gyerekek (by 1.)
- A nagy drámai költok is uralkodnak magukon, csakúgy, mint a jó színész, csak megfigyeloi környezetüknek.
- „A nagy költok, a nagy színészek, tehát a természet legnagyobb utánzói, akiknek gazdag képzeletük, eros ítéletük, finom tapintatuk, biztos ízlésük van, a legkevésbé érzelmes emberek.”; „Az érzés nem a nagy lángelme sajátja.”; „Az érzéssel mindig a képzelet gyengesége jár.”
- Az érzelmek játszása, mondása, mindig ki van mérve: a hangszín kicsi elcsúszása már igaztalanná teszi azt.
- A színész feladata, hogy mesterien eltalálja az érzelem külso jegyeit, és nem az, hogy maga is érezze azokat. A taglejtések emlékezetébol kerülnek elo ehhez, pillanatra ki vannak számolva a mozdulatok.
- Az eloadás csak testileg meríti ki a színészt, de lelkileg nem okoz neki megrázkódtatást, a lélekbeli változások testi fáradtság nélkül a nézoben mennek végbe. Az illúzió csak a nézoben van, a színész mindvégig önmaga marad, szerepét csak játssza.
- „Túlságos nagy érzés teszi a középszeru színészt, középszeru érzés a rossz színészek nagy tömegét, s az érzékenység teljes hiánya készíti elo a nagyszeru színészeket.”
- (különbség a valódi tragédia hirtelen kifakadás - , és a patetikus beszéd elokészítés, fokozatos érzelmi beszívódás - kiváltotta sírás között)
- A hang könnyebben utánozható, de a mozgásnak nagyobb a hatása  A kibonyolítás mindig cselekvés legyen, és ne elbeszélés!
- A színpadon a hétköznapi beszédhelyzetben hatásos elmondása egy történetnek nem életképes.
- A színpadon nem a valós Cleopatra jelenik meg, akinek élete teljesen hidegen hagy bennünket, hanem egy kitalált alak, melynek színpadi mozdulatait ugyanúgy nem lehet lehozni egy társasági asztalbeszélgetésbe, a színpadon gesztusai azonban nem megbotránkoztatóak. /1: konvenció dolga, 3000 éves szabály by Aeschylos/
- „mit neveznek a színpadon >>igaznak lenni<<”: nem az, hogy minden tökéletes utánzata a valóságnak, hanem: a cselekvés, hang, beszéd, alak, mozdulat, taglejtés megegyezése egy a költotol képzelt, s gyakran a színésztol túlzott ideális mintával.”
- A színpadon mindennek szépen, finoman, allegorikusan kell megjelennie, s így nem egy igazi gladiátort várunk küzdeni, hanem annak tanult imitátorát.
- A színésznek vannak adottságai, melyektol nem lehet eltekinteni, sot, a maga megkülönböztetés igénye minden egyes színészt egyetlen szerepre szorítana, ami nagyon nagy társulatot eredményezne.
- A muvész a hétköznapi élet színpadra emelésekor összhangot varázsol abba: „maga a természetnek egy futó pillanatáról, én meg egy terv szerint készült alkotásról szólok, melynek megvan a maga fejlodése, tartama.”
- A színpadon mindenki feladott valamit önmagából az egész jó volta érdekében.

A színészek együtt-játéka:
- A közönséges játszótárs vészes befolyással van a nagy színészre, mert minden esetben utóbbi fog az elozo szintjéhez közeledni az eloadás során, a mu egységességének érdekében.
- A próbák során kell kialakulni a helyes mértéknek, az egyensúlynak, az arányoknak a játszótársak között egyetemes, egységes cselekedet.
- Általában vénségére lesz valaki nagy színész, amikor már van rálátása a dolgokra és elég tapasztalata ahhoz, hogy lássa az összefüggéseket.

„Nem volt szerepéhez való arca”
- Van olyan, hogy látszólag kiöregszik valaki a szerepbol, alkatilag már nem alkalmas rá, de ezt csak akkor hányják szemére, ha másban sem jeleskedik, nincs erénye, mely ezt ellensúlyozza.
- Egy színész és neje, akik utálták egymást fennakadás nélkül tudtak szerelmes jeleneteket hitelesen eloadni.
- Garrick 5 másodperc alatt 7 különbözo érzelmet varázsol arcára. Tudná-e ezt, ha valóban megélné ezen érzelmeket?
- „Mi hát a nagyszínész? Tragikus vagy komikus nagy csúfolkodó, kinek a költo diktálta szerepét.
- Az érzelmes ember elveszti az eszét, és csak késobb tér magához, míg a hidegfeju ember kiváló megfigyelo. Megfigyelonek pedig születni kell, mert o meg tud tanulni ékesen beszélni, míg az ékes beszéd képessége nem garancia a kiváló éleslátás kifejlodésére.
- Shakespeare nagyságát Diderot feltétel nélkül elismeri
- Nem akkor írunk verset, nekrológot, amikor érezzük a szerelmet, fájdalmat, hanem jóval utána, amikor fejünk már némiképp kitisztult. Ilyenkor az emlékezet és a képzelet szövetkezik – az egyik visszaidézi, a másik nagyítja az elmúlt idok boldogságát.
- „De a heves gyönyöröknek is az a természetük, mint a mély fájdalmaknak: némák.”
o „Az érzelmes ember engedelmeskedik a természet ösztönzéseinek, csak szíve kiáltását tudja híven kifejezni”
o „A nagy színész megfigyeli a jelenségeket; az érzelmes ember mintául szolgál neki elmélkedvén megtalálja azt, mit kelljen hozzáadni, mit elvenni, hogy a leheto legjobban csinálja.”
- A színészek olykor kiszólnak a színpadról: ilyenkor a valós ember felindulása szól ki, és a profi színész vetodik vissza szerepébe: ott folytatja, ahol abbahagyta. Szerepjátszás közben pedig képes a nézoteret megfigyelni. ~ „Csak aki uralkodni tud magán, a ritka színész, a lelkestol testestol színész tudja így letenni és ismét felvenni álarcát.”
- De ha a szerelmesek valóban szeretik egymást, oszinte érzelmeikkel játszanak a színen, különben visszatetszo eltávolodást érez a közönség.
- „Biztos útja annak, hogy valaki kicsinyesen, szegényesen játsszék az, ha a maga jellemét kell játszania”  a képmutató és a Képmutató különbsége!
- A szatíra a képmutatót teszi nevetségessé, a vígjáték a Képmutatót. A szatíra a hibás embert, míg a vígjáték a hibát üldözi.
- a 2.: de nem képzemény ez a minta, minthogy ideál? „De minthogy ideál, nem létezik; már pedig semmi sincsen az értelemben, ami nem volt meg az érzetben” az 1.: a szobrász az elso szobrot másolta, aztán azt javítgatta, s végül olyan alakhoz jutott, ami már nem volt természetbeli. /bovebben: Diderot: Szalonok/
- „A nagy színész minden és semmi: Talán éppen mert semmi, kiválóképpen minden, mert eredeti formája nem ellenkezik azokkal az idegen formákkal, melyeket öltenie kell.”
- A természet a színésznek csak a saját arcát adja, de szerepei ezer arcát a muvészettol nyeri!
- A nagy színészt egyetlen dolog teszi mind a komédiában, mind a tragédiában: az a képesség, melynél fogva mindennemu jellemet ismerés másolni tud – még az érzelemmentességet is!
- Hol a költo érzelme nagyobb, hol a színészé Voltaire: „Hát igazán én írtam ezt?” – a legnagyobb elismerés egy eloadás után.
-  „A költo nemzette volt a szörnyu állatot, de Clarion szólaltatta meg”
- De az, hogy valaki vad szerepet is képes eljátszani megfelelo hitelességgel, nem érzelmesség kérdése.
- Az érzelmesség szorosan értelmezve a szervek gyengeségének kíséroje, mely arra késztet minket, hogy túlozzunk, hogy az igazról, széprol, jóról helyes fogalmunk ne legyen, igazságtalanok, bolondok legyünk.
- A görögök feltétlen ragaszkodtak hozzá, hogy drámáik valamely erkölcsi tanulsággal szolgáljanak, jobbító szándékkal léptek fel. De az is hozzátartozik, hogy a közönség akkoriban szakértobb ítésznek bizonyult, meg tudta különböztetni az értelmetlen darabot az értékestol.
- Sok alternatíva közül választ a drámaíró egyet,melyet következetesen kell követnie
- „Ékesszólás nélkül nincs drámai költo.”
- 2.: A nagy színész lelke semmi meghatározott alakot nem ölt, egyenloen fogékony lévén valamennyi alak iránt, egyiket sem tartja meg.
- 1.: ...nincsen saját akkordja, mint a hangszernek, azt a hangot és akkordot adja mindig, mely szerepéhez illik – ritka ember, még ritkább, mint a nagy költo.
- Ha valaki mindenkinek tetszik egy társaságban, akkor az az ember jellegtelen, semmi, hivatásszeru hízelkedo és nagy színész – mint akit fonálon rángatnak, akárcsak a költok a színészeket.
- A színészet „ostor, mellyel a lángeszu ember a gonoszok és bolondok büntetése végett él”
- A színész nem viszi fel a magánéletet a színpadra, ott nem szabad, hogy meglátsszon rajta saját nyomorúságának legkisebb jele is.
- A színészet sohasem szabadon választott pálya, a színpad menedékhely, a szakma ösztönös választás eredménye, soha nem azért lesz valaki színész, hogy erkölcsileg jobbítsa a társadalmat.
- „Nem azért lesz valaki kegyetlen, mert hóhér, hanem azért hóhér, mert kegyetlen.” A színész nem szakmája miatt veszti el egyéniségét, hanem azért színész, mert alkatilag alkalmas rá.
- A színész jellemzoje a hiúság és irigység.
- A színészet valós szakma, melyet nem ismernek el: a gyerekeket nem adják társulatokhoz, nem kezdodik meg idejében kitaníttatásuk. Általában mintegy véletlenül vetodnek társulatokhoz azok a fiatalok, akiknek nincs szakmája, és nem akarnak katonának menni. Erkölcsük épp ezért feslett, egyetlen céljuk a naplopás.
- Ha azonban a színészek erkölcsösek lennének, nem lennének hajlandóak bemutatni erkölcstelen jeleneteket a színpadon se! a drámaíróknak alkalmazkodniuk kellene, ami minoségbeli javulást eredményezne a darabok terén, de a nézok a tisztességet sokszor nem tudják értékelni, mivel az erkölcs valójában mesterkélt.
- „Az igaznak és a becsületesnek olyan hatalma van fölöttünk, hogy ha a költo muvében megvan e két vonás, s a szerzonek van tehetsége, sikere annál biztosabb.”
- „Amikor minden romlott, legerkölcsösebb a színpad”
- A színházban mindenki a legjobb apa, a legjobb barát, s amit a színpadon lát igazságtalanság, ugyanúgy felháborítja, pedig valós jellemétol nem áll távol, ami történik.
- A színészek „ki vannak átkozva. A közönség, mely nem lehet el náluk nélkül, megveti oket”, s ez a folyamatos lealjasodás feltétlen hatással van a színházra, s a szerzok megítélésére is.
- A színész akkor jó, ha kilép saját jellemébol, hogy egy nagyobbat, felségesebbet öltsön magára „a szenvedélyeknek képe a színházban nem a szenvedélyeknek valós képe, hanem csak túlzott képe, nagyban való karikatúra, melyek konvencionális szabályokat követnek.”
- Természettol az ember az, ami; utánozva más.
- Az igazi tehetség: „Jól ismerni a kölcsönvett lélek külso jeleit, azok érzéséhez fordulni, akik hallgatnak, néznek bennünket, és megcsalni oket a jelek utánzásával, oly utánzással, mely mindent megnagyít fejükben, s ítéletük mértékévé lesz; mert máskülönben lehetetlen nekik megítélni, ami belsonkben történik.”
-  A legnagyobb színész: ki legjobban ismeri s legtökéletesebben eljátssza ezeket a külso jeleket, a legjobban megalkotott ideális minta szerint.
- A legjobb költo: Aki a legkevesebbet bízza a nagy színész képzelo erejére.
- „Mennél erosebb a cselekedet és mennél egyszerubb a szó, annál inkább el vagyok telve csodálattal.” íróink dagályosak, miközben nélkülözik a drámaiságot egyszeruségben az ero
- A színészre nagyobb feladatot ró az egyszeru szöveg, melynek révén a szavalás, az éneklés lehetosége megszunik.
- Az érzelmes ember csak akkor lehet nagy színész, király vagy politikus, ha képes megfeledkezni magáról, „elválni maga-magától, s eros képzelet segítségével oly képzeletbeli alakokat teremteni, szívós emlékezettel pedig figyelmét reájuk szegezni, amelyek ideális mintául szolgálnak neki”. de ekkor nem o cselekszik, hanem másnak a szelleme uralkodik rajta!
- Személyes találkozásnál elhiheti a sikert a színész, mert akkor nincs MINTA, mellyel össze lehetne hasonlítani, a színpadon viszont mások az arányok, minden megnagyobbodik.
- A környezet, a kontextus jelentosen befolyásolja a játékot!
- Nápolyban egy drámaíró legnagyobb gondja a megfelelo korú, alkatú, hangú és jellemu szereplok megtalálása; fél évet próbál, s akkor igazán jók a színészek, mikor már teljesen kimerültek mindenki azonosítja magát személyiségével
- A színész - az érzelmese – néha egy-egy pillanatra megfeledkezik magáról, és egyesül szerepével de nem szunik-e meg ezzel a darab élvezhetosége?
- A színpadon a leggyönyörubb és legügyesebb no is lehet kicsiny, ha köré még nagyobbakat és szebbeket állítunk!
- „Az érzelmesség a fájdalomnak és gyöngeségnek levén társa”
- „érzelmesnek lenni és érezni két különbözo dolog! Az egyik a szív dolga, a másik az ítéleté.”
- Ahhoz, hogy egy szerep igazán hasson, hideg fej kell és alapos felkészülés. Aki ezzel nem rendelkezik, mindig úgy érzi, eloször lép színpadra, s fiatalos lendületével még gyakorolhat hatást a nézore, de csak „mint a vakmero vázlat, melyen minden jelezve van, és semmi nincs befejezve.”
-  Ezek a színészek nem is képesek többre, még akkor sem, ha sokat dolgoznak rajta.
- 2. „Látott-e valaha egész darabot tökéletesen megjátszva?
1. Igazán nem emlékszem...de várjon csak...Igen, láttam néha, középszeru darabot középszeru színészektol...”

1. és 2. színházba megy, mindketto megorzi saját elképzeléseit:
- A jó színész a természet mély megfigyelésébol dolgozik, pedig a legkarakterisztikusabb lélekjellemzo mimikák és mozdulatok nem is oly természetesek. Az érzelmesség a legkönnyebben utánozható, mert az szinte mindenkinek sajátja
- Aki csak utánozza az érzelmességet, annak nem nagy erofeszítés egyszeriben az idealizált érzelmesség szintjére szökni, mivel nincs kötve a saját kis mintájához.
- a legrosszabb, ha félig magából merít, félig minta alapján, félig tapasztalat alapján játszik. Ezt a nézo hamar lefüleli.
- „Barátom, három minta van: a természet embere, a költo embere, a színész embere. A természet embere kisebb a költoénél, ez meg kisebb a színészénél, aki valamennyi közt a legtúlságosabb. Ez utóbbi az elobbinek vállára lép és bezárkózik egy nagy fuzfavesszo-bábba, melynek o a lelke (mint a gyerek, amikor szellemet játszik). De míg játszik, alóla kineveti ijedezo társait = ez a színész mintaképe, társai meg a nézokéé.
- A nézo nem azért megy színházba, hogy könnyeket lásson, hanem hogy beszédet halljon, mely könnyeket fakaszt!
-  nem szabad korlátlanul utánozni a természetet, hanem bizonyos korlátok között kell maradni. A korlát a józan ész, mely nem akarja, hogy az egyik tehetség ártson a másiknak. A színésznek néha fel kell áldoznia magát a költonek.
- A szónok is akkor ér legtöbbet, ha o maga nem jön dühbe, hanem csak utánozza a haragot!

Stiahnuté z www.antiskola.sk

Véleménycsere

Légy az első, aki hozzászól!