LEGNAGYOBB TANANYAG ADATBÁZIS
MAGYARORSZÁGON

Dokument keresése a további nyelveken: SK CZ HU

Összes beszámoló: (5793)

Külföldi nyelvtanfolyamok és középiskolai tanulmányok
Belépés Belépés Regisztráció
Töltse fel munkáját

Beszámoló Edward Gordon Craig: Új színház felé

Küldje el ismerősének Letölteni Hiba jelentése Légy az első, aki hozzászól!

Doplnkové informace o referáte:

Kategória:Esztétika

Szerző: antiskola@antiskola.eu

Szavak száma:2762

Karakterek száma:16,290

Nyelv:Magyar nyelv

Oldalszám (A4):9.05

Megtekintések / letöltések száma:4836 / 172

Méret:18.77 kB

Az az eszmény, mely a rendezot határozza meg a mualkotás egyetlen igaz felelosének, ma már csak a filmmuvészetben örökített – az irodalmi szövegkönyv helyét átvette a rendezo által kialakított forgatókönyv; a dráma továbbra is a színház alapegysége maradt.
Craig a Moszkvai Muvészszínházzal való együttmuködése után a „Constan Színház”-at, Sztanyiszlavszkij színházát emeli európai eszménnyé. Célja a komplex esztétikum, az egy alkotó ihletébol formálódó, egységes eloadás.

A színház muvészete
- Berlin, 1905. -

A színház muvészete nem a színjátszás, hisz az csak egy része annak, s nem is a darab, hisz az irodalmi mu csupán. Nem is a tánc és a díszlet, hanem ezen elemek ötvözete: a cselekvésé, mely a színjátszás lelke, a szavaké, mert az a darab teste, a vonalé és színé, mely a színpadkép szíve, a ritmusé, mert az a tánc igazi lényege.
Talán a cselekvés a legfontosabb, de alapvetoen minden elem egyenrangú. A színház muvészetének FORRÁSA a cselekvés – mozdulat – tánc.
A drámai költemény szavalásánál a gesztus ront a hatáson, mert az arra hivatott, hogy fülünkön keresztül a fantáziánkhoz szóljon. A drámát nem olvasni kell, hanem színpadon látni, így a gesztus szükséges eleme!
A drámaíró apja nem a drámai költo, hanem a táncos, s nem is szavakból alkot, hanem cselekvésbol, szóból, vonalból, színbol és ritmusból már az elso pillanattól kezdve.
Az elso drámaírók ráadásul a színházban éltek, a maiak már nem, s így kevesebbet is értenek szakmájukhoz: a közönség jobb szereti látni az eseményeket, és nem hallani, amit mondanak neki, mivel a szemre lehet a legintenzívebben hatni, így mindig cselekedve kell a közönséghez szólni: a költoi cselekvés pedig a tánc, a prózai cselekvés pedig a gesztus.
Az írók közül csak a drámaírónak van valami köze a színházhoz, és az se sok, mivel o is már csak a közönség füléhez kíván szólni. A nézo semmit nem változott: látni szeretne, a szerzok és a darabok azonban változtak: a dráma vagy csupa szó, vagy csupa kép.
Shakespeare munkái nem valók bemutatásra, olvasva annyira tökéletesek, hogy csak veszíthetnek színpadra állítva értékükbol. Amennyiben a darabok bemutatásra szánt muvek, olvasva hiányosaknak tunnek (masque-ok, pageantek). A Hamlet írva van befejezve, semmit nem lehet hozzátenni.
A színházban egyfajta „felemás kielégülésrol” van szó: egyfelol szórakozás, másfelelo intellektuális gyakorlat, de csak akkor, ha valami befejezetlent látunk és hallunk. Amennyiben az elvárás a középszint alatti, könnyu a középszeruvel kielégülni, ez pedig már a közönséget is minosíti.
Remekbeszabott eloadások azért nem jöhetnek létre, mert a színház még nem rendelkezik muvésszel hozzá: színházmuvésszel! Jelenleg a színházak tele vannak tanulatlan mesteremberekkel, akik nem is tudnak róla, hogy alkalmatlanok a feladatukra. Ha rádöbbennének, és a rendezo technikailag felkészülne feladatára, a drámaíró darabja tolmácsolására, akkor újra talpára állhatna a Színház Muvészete.
A rendezo elobbre való a színésznél, aki addig mesterember, amíg csak a drámaíró muvét hivatott tolmácsolni, de ha urává lesz cselekvésnek, akkor muvésszé válik, nincs tovább szüksége a drámaíróra.
A rendezo kötelessége, mestersége: mikor a drámaíró darabját tolmácsolja, a szöveget huen követi anélkül, hogy a szerzoi instrukciókkal törodne, hiszen o jobban ért szakmájához, már ha tényleg jó. Egyetlen célja a cselekvés, a színpadkép harmonizálása a szöveggel. A rendezo feladata a színpad kialakítása, így a szerzonek nem kéne szövegét instrukciókkal megtuzdelnie. Mint ahogy a színésztol is elvárható, hogy ne húzzon ki sorokat a szerzo által megírt darabból. Mindenkinek megvan a maga feladata. az instrukció csak az olvasó számára értékes információ. (Shakespeare sose adott semmilyen instrukciót.)
A rendezo tehát kialakítja az átfogó impressziót, amikor a darabot másodszorra olvassa, már a maga által elsore kialakított atmoszférában mozog tisztázás: a határozott benyomások rögzítése, a nem kelloek elhagyása jegyzetek tucatnyi újraolvasás képek rögzítése (a díszlettervezést nem szabad a szakmunkásra hagyni).
Cél: az egység megorzése!!!
Díszlettervnél a rendezo elobb színeket választ, másokat meg kirekeszt, majd formákat keres, tárgyakat. Majd hozzárendel más tárgyakat, végül a figurákat, mozgást, öltözéket. Hiba esetén vissza kell fejteni a folyamatot, a kialakítás lassú, harmonikus fejlodés eredménye, segítség a munka során: a próza, a mu értelme és szelleme.
A rendezonek pontosan ismernie kell a díszlet- jelmezkészítés technikai metódusait is, jó ha gyakorlatot szerez ezen mesterségekben is. Amikor a díszlet-jelmez készül, kiosztják a szerepeket, a szöveget megtanulják a szereplok a legelso próba elott. Utána jön a bevilágítás, a színpadra állítás – ezt is a rendezo irányítja végig.
A világításnál nem cél a természetes fények visszaadása: „sohasem kísérli meg, hogy visszaadja a természet fényeit...nem reprodukálnia kell a természetet, hanem megsejtetni.”
A színész természetébol adódóan nem célszeru, ha életének jelentos részében a színházmuvészet egyéb ágait tanulmányozza, mert bizonyosan azonnal rendezo szeretne majd lenni. (A rivalda felesleges, valószínuleg a szegény színházaknak nem volt pénzük csillárra, ezért faggyúgyertyákat tettek a színpad elejére helyette – csupán innen ered a szokás.)
Ha a színészeket minden más beállítás után magukra hagynánk a játék tekintetében, akaratlanul rontanák el az eloadást. A nagyon ösztönös játékosoknak van a legnagyobb szüksége a külso kontrollra, hiszen ok kerülne a leggyakrabban a az érzelmi-hangulati egység magvába. Megértik, hogy a darab igaz és helyes tolmácsolása a modern színház legfontosabb feladata.
Nem elég, ha egy szereplo a saját gondolataival, karaktere jellemével összhangban jelenik meg a színen – harmonizálnia kell a darab egészével is, amit már a színész nem láthat be oly jól, mint az egységes megjelenítést létrehozó rendezo.
A színház: a színészek és a rendezo, mint a hajó személyzetének együttmuködése! A kapitánynak való engedelmesség fegyelem kérdése – önként vetik magukat alá a szabályoknak és elveknek. A kiemelkedo teljesítmény záloga ez az önkéntes és bizalmi alapú engedelmesség, melyet a színházban nehéz megkövetelni. Sajnos sokszor erot vesz a munkatársakon a magamutogatás és a tudatlanság, a helytelen ítélet bomlasztja a rendet. Nem értik meg a magas színvonal, és az ahhoz kitartóan ragaszkodó rendezo jelentoségét.
A rendezo minden esetben föléemelkedik a munkatársaknak – ismer valamennyi munkafolyamatot, de már nem vesz részt bennük. Aki színész is és rendezo is egyazon darabban, az csak saját magát fogja elotérbe tolni, nem látja majd tisztán a darabot mint egészet, hisz az a színészi természet ellen való volna. A rendezo természete ellen való pedig az, hogy játsszék, a természet törvényei ellen pedig az, hogy az ember két helyen legyen egyszerre. A színész feladata a biztos környezetben a színpadon valamely érzelem érzékeltetése, míg a rendezoé az ettol való elvonatkoztatás, az egész szemlélése.
Drámaíró csak akkor lehet a színház ura, ha tisztában van a színház rendszerével, eszközeivel – mint Goethe pl., aki ugyanakkor a weimari színházat elrontotta azzal, hogy a színház tulajdonosát maga ölé emelte, aki viszont abszolút nem értett hozzá. (1817-ben lemond, amikor az Aubry kutyája c. muben a színészno kutyája lép fel). Wagner tanult Goethe hibájából, és kisajátította a színházat magának.
A nyugati színház reformra vár, ennek pedig egyetlen útja, hogy a színház ismerje fel a maga technikáit újra, s legyen egy univerzális színházi ember, aki mindenhez ért, hogy kifejodhessen a maga alkotó muvészete a színháznak a színház szerkezete mestermuvé fejlodik.
A színház reformja már nem valósulhat meg egy-egy ág reformja nyomán: nem elég a színház épületére vagy a színpadképre koncentrálni. A Színház Muvészetének teljes reneszánsza attól függ, milyen mértékben értik meg ezt az elvet. Teljes- és nem részreformra van szükség + a részek szoros kölcsönhatásban vannak egymással, eredményt így csak a rendszeres elorehaladás hozhat.
A Színház Muvészetének reneszánszába vetett hitem a rendezo reneszánszába vetett hitem. Cél, hogy munkája ne közvetíto funkciót lásson el, hanem önálló muvészetté fejlodjön ki költo nélküli színpad. A darab nem fog hiányozni, mert ár valamit bemutatásra szánunk, és annak elotte birtokában kell lennünk, nem feltétlen kell annak szavakból állnia, amit bemutatunk. Lehet ez pl. egy ESZME, mely olyan formát kaphat, amilyet a muvész választ.
A jövo színházmuvésze által felhasznált anyag: a cselekvés (=gesztus és tánc), a színpadkép (=minden, ami a szem elé kerül – világítás, jelmez, díszlet) és a hang (= kimondott vagy énekelt szó, de nem olvasott szó).



A színház muvészete
- Második párbeszéd -

A Nézo megutálta a színházat, a rendezo, aki mos tért vissza külföldrol, megígéri neki, hogy elmondja, milyen lesz majd a színház, ha egyszer jó lesz. Külföldön pedig a Teatralitás-ra vadászott, megbarátkozott vele, rájött, miként lehet legyozni a „vad” megközelítésének nehézségeit.
A nézo félelme, hogy a rendezo oly nagyon nyugodtan beszél, és o szívesen segítene neki megvalósítani a jövo színházát, de nem tudja, hol kéne kezdeni.
A színháznak szüksége van a nézore, s a Nézo, mivel új eszméket látott, két éve nem volt színházban, mert ott soha nem látta azokat megvalósulni – ebbol látszik, hogy szereti a színházat. A Nézonek színházba kéne mennie, de már teljesen érdektelen lett. De meglehet, hogy a Nézo változott meg, és az okozza az elégedetlenséget: kifejlodött a szép iránti érzéke Rendezo „lehetséges volna, hogy magam elott látom az eszményi nézot?”
Ha csak belso változás okozza a csalódottságot, akkor tovább kell haladni a belso változások útján. 10 este menjen színházba, és nézzen meg mindent, mit a rendezo javasol a legjobbtól a legrosszabbig – ez az útja, hogy visszanyerje a színház szeretetét. „Jöjjön külföldre. Olyan színházat mutatok magának Észak-Oroszországban, amely elragadja majd.” Jó példa arra, mit érhetünk el a módszeres reformmal a színházban.
Az orosz színház adminisztrációjában és a színpadi munka tekintetében is kiemelkedo: ott is kifestik magukat a színészek, vászonra festik a díszletképet, van rivalda és mesterséges fény, rímtelen vers, fonográf, de ezeket mind ÍZLÉSsel használják fel. A többi európai színház csak alkalmanként tanulmányozza ezeket a mesterséges anyagokat, ezért nem találják az árnyalatos kifejezéseket. Az orosz színház sikere a magas fokú technikai tudásban rejlik. A Constan Színház (=Moszkvai Muvész Színház, K. Sztanyiszlavszkij után) tagjai gondos tanulmányozás után választják a legjobbnak bizonyuló technikát, és csakis azt alkalmazzák. Így válhatott ez a színház az elso igazi realista színházzá!
Közelebb állnak a Természethez, és ez jelenti a jobb ízlést. A technikai tökéletesség elérésének záloga a tanulás, méghozzá a jófajta tanulás. A tehetség a tanulással fejlodik ki igazán. Az o iskolájuk a színházuk – egész évben dolgoznak a színházakban, nem úgy, mint Angliában: a próbák alatt a növendékek is jelen vannak, megfigyelnek, hallgatnak. De itt növendéknek számít a két igazgató is (+ 1 foglalkozik az üzemeltetéssel), mindenki tanul a másiktól. 12 vezeto és 24 másodszereplonek való színész, akiket inasévek kötnek, bármily kiválóak is, nem játszhatnak a letelte elott vezeto színészi szerepet + kb. 20 nagyon fiatal színész. Ide az egyetemrol a lányokat is a tehetségük és nem a szépségük alapján válogatják.
Ugyanakkor külso a színésznonél nagyon fontos, s így az is tanulandó. Az angol színésznoknek eszébe se jut, hogy csinosságuk munkájuk része, mely nagy tehetséget és szorgalmat kíván. Minden színésznonek meg kell tanulnia, hogy hogyan lehet szép, mint ahogy a groteszkké válást is tanulni kell.
+ vannak a próbaidosök, akik engedélyt kérnek, hogy mint növendékek bejárhassanak. 1-2 évig dolgoznak, hogy az iskola jelöltjei lehessenek, majd vizsga alapján (vers, elbeszélés vagy mese) kerülhetnek be. Itt muveltségüket is bizonyítják, mivel ezek a jelöltek általában alapos idegen nyelvi, muvészettörténeti és tudományos ismeretekkel rendelkeznek. Ok statisztálnak és naponta oktatásban részesülnek, így a végére szinte garantált a szerzodésük.
 100 os állandó társulat.
Rendezot csak több éves színészi gyakorlat után képeznek, és csak ha van rá valakinek tehetsége. Minden évad végén 10-12 darabból részleteket adnak elo különbözo rendezok vezetésével az iskola különbözo tagjai – ez lehetoséget ad a rendezoi tehetség megmutatkozására. Itt a Rendezo talált olyanokat, akik nagyon megközelítették az általa meghatározott, mindenhez érto „eszményi rendezot”.
A titok az igazgatóval való találkozáskor fedezodik fel, és nem igazán adható tovább. Ez pedig a színház szenvedélyes szeretete. Az igazgató az életét adja a munkájáért, ami más színházakban nem tapasztalható, mert minden más színháznak mások a céljai, mint a Constannak.

A színház adminisztrációjáról
Üzemeltetés az igazgatótanács kezében: 1 elnök, 5 tanácstag, 1 titkár – a 7-bol 5 muvészember. Rt-formában muködik, Moszkva kereskedoi közül kerültek ki a tagok. A pénzkezelés és az ügyvitel az igazgatóság dolga. Általában az igazgatóságban nem a muvészemberek vannak többségben, ráadásul az is rendkívüli, hogy az üzletemberek kitartanak a színház mellett, annak ellenére is, ha deficites éveket zár: a haszon számukra másodlagos szempont.
Angliában és Amerikában a színház abszolút elüzletisedett, így a mecénás rendszer ebben a formában nem lehet muködoképes. Ugyanakkor mindenhol lehet találni olyan 30-40 embert, akinek hasonló a gondolkodása, és van olyan gazdag, hogy ne az üzleti érdek vezesse, amikor egy színház mellé áll. (Pl. New Theatre, NY)
A színház úgy is termelhet, hogy haszna nem a valós költségvetésben nyilvánul meg, hanem eszmei szinten: azáltal, hogy vezeto színházzá növi ki magát, az általa meghatározott ízlésre építve létrehozhatóvá válik egy profitorientált nagyszínház, mely világkörüli turnéra indul.
A részvényesek a Constan esetében a nemzet érdekeit viselik szívükön, hisz az oroszok mára világhíresek lettek színházukról, nemzeti színházukról nagyszabású, hosszú távon megtérülo befektetés az utazó színház, az angolok példát vehetnének a stratégiáról.
 A színház mint nemzeti vállalkozás és nem mint üzlet.




Egy új színház felé
- 1913 -

Egy új színházról és nem Az új színházról lesz szó, hiszen ez még nagyon távol áll a megvalósíthatóságtól. Az új színház olyasmi, ami olyan, mint egy hegy, méghozzá a legmagasabb, aminek létezését sokan fel se ismerik, s amit még senki se hódított meg. Az író efelé a hegy felé, annak csúcsa felé tart.
Színház pedig nem csak Angliában létezik. Az angol színházi szakma nagy hibája, hogy nem követi a kontinens színházi eseményeit, s így a kritikusok nem világítanak rá az angol színházakban bevezetett új eszközök, ötletek eredetére, azokat úgy kezelik, mint eredeti újításokat. Ez komoly hiba.
A leírás célja utat mutatni az eszményi színház felé, melyhez bizonyos díszletterveket, ötleteket is bemutat Craig, amiket azonban nem felhasználásra szán, hanem csak mint példa, ötlet, egy újabb ötlet, irányvonal alapja. Mivel ha valaki ezeket az ötleteket ellopja, az már nem ezeket, hanem ezek utánzatát fogja hasznosítani. Hülyeség valamint lemásolni, amikor ugyanannyi erovel valami egész újat is ki lehet találni. Az angol színházban tipizálódott ez a szemfényvesztés: nem eredeti ötletek eredetiként sülnek el.

A színpadképrol
Az új színház alapelemei: cselekvés, hang, színpadkép. Az elso kettot nem lehet leírásban átadni, utóbbit azonban igen.
- Eredetileg architektonikus, majd az architektúra utánzásává lett, végül a mesterkélt architektúra utánzata. Mára teljesen megorült.
- A legnemesebb korszakban a színházakat építették a drámák számára – nem egyszerusítettek, nem volt illúzió, se díszletfesto: minden az volt, ami. Nappal játszottak, természetes fénynél; nem kellett festeni azért, hogy olyan legyen mint az igazi az arc. A cél nem a természetesség, hanem az „Igaziság” volt, ami azt jelenti, hogy az ember nem hazudik önmagának
- „Kockáztasd életedet a muvészetekért, békésen vagy háborúzva, és lehetetlen, hogy ne gyozz.”
• A görögök színpada:
- szabad téri, napos – az ido természetes múlása érzékelheto. Amikor a Dráma zárt épületbe költözött, meghalt.
- akkor még ünnep a színház, egész napos
- természetesen kötötte le az emberek figyelmét (mint a Trafalgar téri galambok hada)
- Nem egyszeruen az emberi szenvedélyek bemutatása, csinos táncos lányokkal, hanem a természet titkainak felhasználása, beemelése, a vallás szolgálatába állítása. Legfobb titok a MOZGÁS a kórus mozgása indította meg a nézoket
- az ido – a nap járása – mint mozgás
• A keresztény színház:
- A keresztény egyház színpada
- Drámatémája nem tragikusabb, de borúsabb a görögökénél
- színpadkép = architektúra
- egymás fölé emelkedo színpadsíkok a korai keresztény templomok kórusai és szentélyei esetében + meghatározott szögben az ablakok, bejáratok, muzsikusok ülohelyei a Mise eljátszása.
- Már zárt helyen, nappali fényben, a napfény felhasználásával.
- Az achitektonikus háttér elé díszítoelemek, dekoráció
- Az eloadások latinok, de ingyenesek, így bár nem értik, sokan nézik.
• Az elso hamis színházak – XVI. század:
- komplikált és unalmas drámák, háttere utánzott architektúra:
-  palotákat, utcákat festenek, imitálnak; a darabokat valódi palotákban adják elo, a tömegek semmit sem látnak saját színházuk
- Commedia dell’Arte: valósi utca, valósi házak = újra architektúra, ismét nap
- 300 évet élt, utolsó megnyilvánulása – melyet a legtöbben nagy újításként fogtak fel – a Globe!, bár annak is sokkal nagyobb lett volna a térigénye, mint a fa „0” + a háttérként funkcionáló fa sarok.
• Az utóbbi idok díszletei:
- teljesen zárt, olajlámpákkal megvilágított terek, építészeti helyett festoi díszletek, melyek azonban nem képek
- a modern színház mesterkéltsége
- felhasználják a színpadot, de megvetik annak trükkjeit = semmit sem tudnak a régi színházak szépségérol

A múlt eredményei a jövo legjobb elképzeléseit sugallják nekünk, hogy a régi-új eszményt elérhessük.

Kíséroszöveg hat színpadtervhez:
- Maeterlinck: „életünknek nem csak az a része drámai, amely az egyének jó és gonosz érzéseivel foglalkozik; sok drámaiság van az életben gyilkosság, féltékenység és más elsorendu szenvedélyek hozzájárulása nélkül is”.
- Kétfajta dráma van: a Szó drámája és a Csend drámája, melyen a beszéd hiábavaló és elégtelen. A Csend drámája nem csak a természet elemeibol áll, hanem ide tartozik az építészet is.
- „Nem ismerek kedvesebbet, mit a le és felfelé futó lépcsosorokat.”
- A terveket alá kell tudni támasztani történelmi adattal ahhoz, hogy elfogadják.

o Imbolygó vén lépcsok
o A lépcsok. Elso hangulat (gyerekek játszanak)
o A lépcsok. Második hangulat (táncolók a lépcso tetején)
o A lépcsok. Harmadik hangulat (szerelmesek, labirintus)
o A lépcsok. Negyedik hangulat (szökokút, nyomorult, vég)
o Macbeth. Alvajáró jelenet (csigalépcso)
o Macbeth. I. felvonás, 1. jelenet (koronázó szikla)
o Macbeth. II. felvonás (barlang)

Stiahnuté z www.antiskola.sk

Véleménycsere

Légy az első, aki hozzászól!