LEGNAGYOBB TANANYAG ADATBÁZIS
MAGYARORSZÁGON

Dokument keresése a további nyelveken: SK CZ HU

Összes beszámoló: (5715)

Belépés Belépés Regisztráció
Töltse fel munkáját

Ady Endre költészete(VERSELEMZÉS)

Küldje el ismerősének Letölteni Hiba jelentése Légy az első, aki hozzászól!

Kategória:Irodalom

Szerző: antiskola@antiskola.eu

Szavak száma:2068

Karakterek száma:11,245

Nyelv:Magyar nyelv

Oldalszám (A4):6.25

Megtekintések / letöltések száma:25033 / 225

Méret:13.22 kB

Ady Endre költészete





I. A halál motívum
A fekete zongora c. vers
Párisban járt az osz c. vers



II. Szerelem motívum
Lédával a bálban c. vers
Héja nász az avaron c. vers



III. Ars poéticája és lírai önszemlélete
Góg és Magóg fia vagyok én… kezdetu vers
Hortobágy poétája c. vers
A Tisza parton c. vers
A magyar Messiások c. nyolcsoros



IV. Az összetett szimbólum Ady verseiben
A fekete zongora c. vers
Vár fehér asszony c. vers





I. A halál motívum



A halál, a halálvágy, az elmúlás nosztalgiája jellegzetes témája volt mind a francia szimbolizmusnak, mind a századvégi magyar lírának.



Adynál a Vér és Arany kötetben (1907) − a címlapon feltüntetett évszám (1908) − már önálló ciklust kapott (A Halál rokona). A Léda-verseknek is állandó kíséroje volt a halál, az oszi avarba való lehullás, az élet fényét kioltó fekete szín.



Ady verseiben kétféle halálkép jelenik meg, az átesztétizáló és az abszurdizáló.


A fekete zongora c. versben az abszurdizáló halál jelenik meg, vagyis az a halál, amely az életet céltalanná, abszurddá teszi.



A versben összetett szimbólum van, amelynek alapmetafórája: élet (jelölt/melódia/kép). A fo motívum: a fekete zongora kép, az egyén a jelölt. A vak mester az Isten, aki az életet irányítja, egy bordélyházban zongora, mámorra van szükség. Ha nincs mámor, nem lehet megmaradni: „fusson, akinek nincs bora”. Az életbe bele kell halni: „szívemnek vére kiömlik az o ütemére”. A vers idon és téren kívüli.






A Párisban járt az osz c. vers egy pillanat elemzése, a két halál egyszerre jelenik meg. Az elso versszakokban még az átesztétizáló halál: Osz kánikulában találkozott velem − a nagy meleg után jön az enyhülés: „égtek lelkemben kis rozse-dalok: füstösek, furcsák, búsak, bíborak” − tábortuz otthonos képe. A harmadik versszaktól viszont már abszurdizáló halálkép jelenik meg: beleremegett.



Már az elso versszakban bevezeti a költo a halált, az Osz és Szent Mihály említésével. A vers elején lévo enyhe motívumok: suhant, nesztelen, halk lombok − a vers végére felerosödnek: szaladt, beleremegett, nyögo lombok. Az Osz kacagva szaladt, a tréfás falevelek kárörvendoek, kinevetik az élet jelentéktelenségét, A falevelek már halottak. Beleremegek…



A halált szépnek mutatja be még akkor is, ha az életet értelmetlenné teszi. Mindkét halált az élethez viszonyítja. A negyedik versszak vegyes: itt mind az abszurdizáló, mind az átesztétizáló halál megjelenik (beszökik, elér, súg, kacagva, szaladt; − kánikula, beleremeg, nyögo).









II. A szerelem motívum




A Lédával a bálban c. vers balladaszeru, mert megjelennek benne balladai elemek, pl. idotlen, a hely bizonytalan, van cselekménye. Nincs elotörténet, ez elvonttá, általánosság teszi a cselekményt. A cselekmény: bejön egy pár a bálba, ahol ifjú és boldog párok táncolnak. A bejövo pár a halálból jön: halál arcunk, sötét fátyol. A szerelem halálából jönnek, mivel a rózsa is hervadt, amely a szerelmet jelképezi. A bálban esküvo van, boldog párok táncolnak friss rózsákkal, tehát az o szerelmük még él. A másik pár inkább temetésre utal a fátyol miatt. Elorevetítik, hogy szerelemnek mi lesz a sorsa. A szerelem halálát hordozzák, ez fertoz, megöli a többi pár szerelmét is. Már az elso sorban eloreutalást találunk a szerelem rövid voltára: (sikolt) és figyelmeztetés (tornyosul, omlik).



A vers az Adynál oly gyakori látomásos verstípusba tartozik. A leírt egyetlen képet jeleníti meg roppant plasztikusan (megragadhatóan, kifejezoen). A kép romantikus (vadromantikus), tipikus kép a kísértethistóriákból. A vers fo eszköze a kontraszt, de olyan rikító, mint egy ponyvaregényben. A nyelvi, a képi világ tipikusan szecessziós.



A helyzet sajátos változata a haláltánc-motívumnak. Erre utal az elfátyolozott halál-arc is.



A vers a Vér és Arany kötet Léda arany szobra címu ciklusában található. Körülötte csupa szerelmes vers, így joggal gyanakodhatunk: igen, ez egy szerelmes vers. A különös pár súlyát a szenvedély, a szerelem adja, amely mint minden igazi szenvedély: tragikus. Erre utal a fekete jelzo. A külvilággal nem törodés a szenvedély nagyságát, a halál-szimbolika pedig a szecesszióban oly egyértelmu szerelem-halál összefonódást jelzi. A vers tudatos szembefordulás a népnemzeti líra rózsakoszorús szerelmi költészetével. Az idillel az igazi szenvedély tragikumát állítja szembe. S mivel a címben konkrét név szerepel, így a vers valóban szerelmes vers, áttételes vallomás Lédának.




A Héja-nász az avaron c. versben a szerelem, mint létharc része, a férfi és a no közötti küzdelem jelenik meg. Ez a szociáldarwinizmus felfogásának felel meg, miszerint a természettudományokban meglévo törvényeket át lehet vinni a társadalomtudományokba. A harc jelzoje az is, hogy a költo a szerelmet nem galambbal, hanem egy ragadozó madárral, a héjával akarja bemutatni. A szerelemre nem igazán találunk pozitív jelzot, pl. „szerelmesen”, az elozmények negatívvá teszik, „felborzolt toll” ez ambivalens (többféle megítélésu, kimenetelu), lehet szerelmi szenvedély, de lehet düh, harci düh is. Negatív motívumok: vijjogva (harc, fájdalom, veszély), sírva (szomorúság), kergetozve (lehet pozitív is, mint a játékosság).



Ok a régi madarak, már kiábrándultak a szerelembol, a szerelem halálhoz vezet, ténylegesen belepusztulnak, pozitív benne, hogy együtt halnak meg. A szerelem beteljesülése a halál.



A verset még verselése is zaklatottá teszi. A költo jambusokat felcseréli (trocheusra), így choriambus keletkezik a sor elején (ez az anaclasys) és még sok helyen találhatunk aprózást (uu).







III. Ady Endre: Ars poetica és lírai önszemlélet





Adyt messiáshit, tragikus küldetéstudat jellemzi, mártírságot is vállaló elhivatottság-érzet, lázadó magyarságtudat.


Az Új versek elohangja a cím nélküli Góg és Magóg fia vagyok én… kezdetu költemény (1905), lírai ars poética és programadás is egyben.



A versben a költo saját önarcképét tárja az olvasó elé, bemutatva az új magyar karaktert (jellemet). A régi, Beothy Zsolt által jellemzett magyar alkat az osi magyar pusztában élt, nyugodt, nem képzelodik, nem fél, mindent világosan lát.



Ady más, harcias: dönget, kérd, jön, betörni akar. Szándéka a hódítás (Verecke), a gátak lerombolása. Honfoglaló magyar képében jelenik meg, ugyanakkor nyugati is (Dévénynél akar betörni). Az osi dal, amit hoz magával, a hagyományt jelenti, de új is, mert Dévénynél jön… Folytatja a magyar hagyományokat, de nyugatiakat is tartalmaz. Régi is, új is a magyar dal, tehát örök, de feltétlenül magyar. A dal már dekadens: „sírva, kínban, mit se várva”, a reménytelenség jelenik meg. Gyozelmi dal, nem Pusztaszerhez kapcsolódik.



Ady hangsúlyozza azonosságát Góg és Magóg népének ércfalakkal (Kárpátok) elzárt közösségével, a „keleti” magyarsággal. A küldetés hiábavaló, reménytelen, ezzel szemben cselekszik a dacos, szembeszegülo „én”.



A lázadó, pogány „új, énekes Vazult” az új dalokat elátkozó hatalom el akarja tiporni, mégis vállalja sorsát, hogy diadalra vigye az új, gyoztes, magyar dalt.



A meg nem alkuvó, büszke dac miatt „mégis-morál” ez a magatartás.




A Hortobágy poétája c. versben a költo bemutatja a Beothy-féle karakter lesüllyedését: bamba lett, nem fogja fel, amit mondanak neki, a versben a lírai én társai ilyenek. Nem hagyják a lírai ént, hogy költové válton. A lírai én karaktere is megváltozott, csak helyzetében van meg az osi állapot: csordát terel, nomád, pásztor, lelkében viszont poéta: vágyakozik, érzelmei vannak (virág no szívében, költészetének témái: pusztulás, mámor, szerelem- a dekadencia témái). A költo az osi nemzeti karaktert dekadensé (hanyatlássá) írta át. Párhuzamot vonhatunk az elhallgattatott hortobágyi poéta és Ady között.



A Hortobágy poétája (1906) az Új versek kötet A Magyar Ugaron c. ciklusának nyitó verse, így különösen hangsúlyos. Témája a költészet lehetetlensége ill. vállalhatatlansága Magyarországon. A körülmények teszik lehetetlenné ill. vállalhatatlanná a költosorsot. Késobb a szerzo sok versében visszatér ez a téma. Az ugar motívumkörbe kapcsolható, s mint az ide tartozó szimbólumok közül nem egy, szinte köznyelvi fordulattá vált.



A címbeli Hortobágy jelképpé no a versben. A pusztát, a kopárságot jelképezi szellemi értelemben is. A másik jelkép a csorda. Egyrészt orzi a vers címszereploje, másrészt a közönségre is utal: csorda-népek.



A poétát kínzó, költészetére ösztönzo dolgok egyfajta rejtett ars poétikát adnak: alkony, délibáb, halál, bor, no. A vers tragikumát nem a költészet fogadtatása, hanem meg sem születése adja.



A vers jelentésszerkezete egyszeru, üzenete egyértelmu. A cím tárgymegjelölés, maga a vers leírás.



Hatása az akkor elfogadott szemlélettel gyökeresen ellenkezo látásmódban van. A romantikus, nagyszeru puszta – lásd Petofit – itt mint pusztító elem van jelen. A konvencionális (meggyökeresedett, megszokott) hazafiság arculvágása: „minden más táján a világnak („Szent dalnok lett volna belole”).



A vers – hangsúlyos helyzete miatt – programadó versként is felfogható.




A Tisza-parton c. vers arra utal, hogy a költo idegen jelenlegi saját hazájában. (Ennek már van költoi hagyománya pl. Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról). Összehasonlítva a két világot: a költo hazája, ahonnan jött, a finomságot képviseli (álmodozás, finom érzelmek, virág- termékeny élet), ezzel szemben áll a Magyar haza, amely a durvaságot képviseli: bamba, vad csókok, sivatag – terméketlenség. A Tisza-part Magyarország jelképe. A Tisza=jelen, Kelet Magyarország – a Gangesz=múlt, Nyugat, India kultusza, muvelodés (a szembeállítás módszere). A sivatag szó a jelenlegi Mo. helyzetét jelképezi. A sivatag terméketlen, kopár terület, de valaha termo lehetett vagy azzá változtatható. Ady az orosz polgári forradalom nyomán érzékelteti, hogy Mo-on is változások kellenének, politikai, gazdasági változások, mert az ország elmaradott. A „durva kezek” utalás a politikai, hatalmi viszonyokra, amelyek gátolják a fejlodést, a jelen ezért kilátástalan.



Ady egy sajátos mufajban ragadja meg a problémákat, ez a zsáner, mivel a cselekményelemek általánosítottak, jelképesek és idotlenek. A lírai én is általánosított, mivel nem azonos Adyval, de magában rejti a költoi lét a lírai ént.




A magyar Messiások (1907) c. nyolcsoros költeményben a hiábavalóság élménye s ennek ellenére a mártírium vállalása szólal meg. A kétszer eloforduló ezerszer számhatározó ero túlzása fokozza a mondanivaló hatását, ugyanígy a szóismétlésekbol fakadó rímek fáradt egyhangúsága.



Nincs feloldás a második versszakban sem: nemcsak megokolt, hanem elmélyített is a reménytelenség és a céltalanság: a megváltódás vágyát hangsúlyozó üdv szót rögtön a nincs követi, a tevéssel pedig a semmi kapcsolódik egybe. A magyar Messiások sorsa a meddo változat, az elbukás, mégis vállalják küldetésüket (mégis-morál). A strófák végén a ráüto rímek költészettani eszközökkel emelik ki ezt a meg nem hátráló bátorságot.







IV. Az összetett szimbólum Ady verseiben:



Két versre jellemzo: A fekete zongora és A vár fehér asszonya címuekben. Mindkét vers a korabeli közönség számára nehezen értheto volt. Ignotus is, aki Ady barátja és híve volt, ezt írta a Fekete zongora c. versrol: „Akasszanak fel, ha értem”, de mégis jónak találta.


Az értelmezési nehézségek az összetett szimbólum tulajdonságából következik: pl. A vár fehér asszonya c. versben az alapmetaforát könnyen értelmezhetjük, hiszen az elso sor kényszerít erre: „A lelkem ódon, babonás vár”. A lélek a jelölt, a vár a kép. A továbbiakban viszont már csak a képeket (egyszeru metafora) tudjuk meg, és a jelölt megtalálásához semmilyen segítséget nem kapunk, se hagyományok, sem harmadik o nem jelenik meg, így ez nagyon szabad, olvasótól függ (pl. elátkozott had, mint kép, és a jelölt lehetnek az eddigi szeretok, gonosz emberek, rossz emlékek. Tehát nem egyértelmu: fehér asszony (kép), Léda (jelölt) csak ötletszeru. Ez nevezik irracionális többletnek, mivel a versben nincs benne, az olvasótól függ, mozgósítja a tudattalanból jövot. Ezzel az eszközzel az író úgy viszi át az olvasó tudatába a versben lévo tartalmat, hogy közben az nem válik tudatossá.



Jellemzo az imprecizitás: a költo nem akar pontos lenni, csak hívószavakat mond. A versben egyébként balladai és leíró elemek keverednek. Az összetett szimbólum olyan metaforákat tartalmaz, amelyeket nem lehet egyértelmuen lefordítani, jelentése fokozatosan mélyül el, ezért önkifejto szimbólumnak is hívják.


A fekete zongora c. vers még az elozonél is nehezebben értheto, mivel az alapmetafora nem a vers elején található, és kötodik a fomotívumhoz. Az alapmetafora: melódia (kép) – élet (jelölt) – ezt megértve már a többi is értelmezheto: fekete zongora=ember, én; vak mester =Isten, sors. Ennek megértésében Ady segített egy nyilatkozatával: Ha szabad volt régen Istent fehérszakállas öregúrral azonosítani, én miért nem hasonlíthatom vak zongoristához? Bor=boldogság, mámor. Az impresszionista kritika szerint a szimbolista muvekhez nem tudatos gondolkodásmód, több jelentés és a szöveg önmagában való értelmezése szükséges. Az életbe belehal az ember (szívemnek vére kiömlik az o ütemére). Az élet egy bordélyház, amelyhez mámor kell – akinek nincs, az nem tud itt megmaradni. Az élet melódiája azonosítás: élet=melódia.

Stiahnuté z www.antiskola.sk


Véleménycsere

Légy az első, aki hozzászól!